Műhelykém - avagy az újrahasznosítás nálam életforma

A műhelyekkel valahogy eddig nem voltam igazán szerencsés, pár költözéssel a hátam mögött így látom. Eddig! 

Mert hiszek a pozitív gondolkodásban, még ha néha magam alatt vagyok is, hogy nem úgy sikerülnek a dolgaim, ahogy szeretném. Szóval ennek ellenére, hiszek abban, hogy ez a pechszéria itt ért véget, és 1x végre egy világos, nagy tágas térbe; nagy ablakokkal sok zölddel teli műhelybe költözhetek. Addig is, marad a valóság, de arra gondoltam azért megmutogatom nektek, hogy ha majd meglesz az álomműhelyem, akkor vissza tudjuk nézni honnan is indultam. :-)

Nohát, most jelenleg a lakásunk egyik szegletében dolgozom max. 2nm-en, saccperkábé, meg még pár helyen, de az csak azért van, mert ez olyan kicsi, hogy nem mindig férek el, akkor átmenetileg a nappalit és a konyhát is birtokba veszem. Amit megmondom őszintén, utálok, mert onnan mindig el kell pakolni, és a szépség mellett -lakberendező lévén-, a praktikusság is fontos nálam. Szerintem a design nem mehet a célszerűség rovására, mert előbb-utóbb, ha sok kompromisszumra kényszerülünk megutáljuk azt, ami amúgy lehet, tök dögös.

Na, de térjek vissza a műhelykémre.:-) Mivel, az újrahasznosítás életem fontos részévé lett az elmúlt években, így nem volt kérdés, hogy most, mikor újra haza kellett költöztetni a műhelyemet, a régi bútoraimat fogom a magam ízlésére kinema színekbe öltöztetni, a lehető legkevesebb pénzből, mert ugye ez sem egy utolsó szempont.

Így aztán átalakult a régi családi ebédlőasztal munkaasztallá, a gyerekkori szekrényem és egy régi könyvespolc tároló rendszerré. Illetve a régi, ajtó nélküli szekrény mindent elnyelő "szörnnyé".

Az alap koncepció természetesen az volt, hogy mivel kicsi a tér, (enyhén szólva), mindenképpen kevés, de világos színt szeretnék, és ugye adta magát a fehér mellett a két kinema alapszínem is.

Így lett világos, kissé sárgába hajló zöld- és türkiz csíkos a régi gyerekkori szekrényem, és ugyan ezzel a három színnel (fehér-türkiz-zöld) mintáztam meg azt bambusz rolót, is, amit az ajtó nélküli szekrény kapott. Mögé tudtam elrejteni ami első ránézésre nem túl látványos. 

Természetesen a virág motívumot mintázó sablonnal nem csak a bambusz rolót dísztettem, ugyanezt a motívumot festettem fel a munkaasztal előtti fal részre és a két fa irattartómra is. Így a színek és formák összekötő elemként funkcionálnak és teszik egységessé a teret.
Az ebédlőasztal csak sima fehér színt kapott, hogy a nagymamámtól örökölt és régebben már felújított hokedli pont passzoljon hozzá. :-)

A festés után jöhetett egy régi rizslámpa átalakítása is (ezt majd pontosan mutatom, hogyan csináltam, egy másik bejegyzésben).

Persze a rengeteg üveg, fém és textil tárgy, amiket az évek alatt gyűjtöttem, vagy a munkámhoz, vagy csak mert szép és imádom, helyet kaptak kinn a polcokon. Ami nagy bánatom, hogy szép kemencém nem fért ide. Így szegényt száműztük egy másik helységbe. (Azon kívül, hogy hiányzik nem is túl praktikus...ugye??:-)

De ha már a kemencém kiszorult, igyekeztem az asztalomon és a fölötte lévő polcokon a sokat használt szerszámaimat, ékszer alkatrészeimet úgy elhelyezni, hogy azt minél könnyebben tudjam nap mint nap használni. Így a konyhába vásárolt mágneses fűszertartókból lettek pl. a gyűrűalap tartóim, vagy a japánból érkezett egyik kedvenc üvegemben kaptak helyet a kisebb szerszámaim.

És végre kikerült a nagymamámtól örökölt virágos kaspó, és egy papírral bevont, ceruza és egyéb szerszámtartóvá vált -talán paradicsomos?- konzervdoboz mellé az a kis angyalka is, amit évekkel ezelőtt a férjemtől kaptam és akit már a megismerkedésünk előtt megvett magának, de végül nálam kötött ki. :-)

Nos, így lett egy apró térből régi bútorok felújításával egy új kinema "munkahely". Persze tudom messze nem a legideálisabb, de próbáltam a legkisebb költségvetésből, (hisz csak a festékekre költöttem,  vagyis az is volt itthon, hisz őket használom az újrahasznosított fogasaimhoz vagy épp ékszertartóimhoz), egy élhető és a munkámat kifejező, praktikus de mégis inspiráló teret létrehozni. Persze, ha egyszer meglesz álmaim műhelye, az is valószínűleg csak újrahasznosított bútorokkal és egyéb régi tárgyakkal lesz tele, no meg természetesen színekkel. Mert nálam a bútor és egyéb tárgyak újragondolása, felújítása az utóbbi hónapokban már egy új létformává vált, és imádom minden percét.
Van még pár felújított vagy épp átalakított bútorom, hamarosan megmutatom őket is.

Új logó

Van egy jegyzet füzetem, vagy egy naptáram, mikor mi, abba szoktam felírni ha valami eszembe jut, mert aki jobban ismer az tudhatja, hogy elég szétszórt vagyok agyilag, és amúgy mindig eszembe jut valami! :-)

Volt idő amikor még álmomban is terveztem, ötleteltem, és a hálószobába is vittem magammal a füzetet, hogy félálomba is letudjam írni az ötleteimet.

Megmondom őszintén amikor a nap szinte mind a 24 órájában pörgött az agyam, az már iszonyat fárasztó volt és kezdtek már testi tüneteim lenni miatta, így tudatosan szoktattam le magam az állandó non-stop agymunkáról. Be kellett iktatnom a pihenés szót a fejembe.

Ez azóta is bevált, hagyok időt mindennek, mert akkor tud jól megérni bennem, akkor van időm a kísérletezgetésre, hogy a végeredmény tényleg olyan legyen amilyennek én igazán szeretném. Most értettem csak meg igazán az apukámat, aki mikor gyerekek voltunk mindig azt mondta, jó munkához idő kell. :-) Akkor ezt hülyeségnek tartottam, és mivel nem vagyok egy lassú járat, azt gondoltam..ÁÁÁ, dehogy, és közben de tök igaza van! :-)

Nos, hát a logómmal is ez történt, ugyan is még tavaly megérett bennem egy gondolat, miszerint új logót szeretnék, mert éreztem a régi már nem fejezi ki teljesen azt amit üzenni szeretnék vele. A régi romantikus üvegékszerek ahonnan indultam idővel letisztultabbak lettek, plussz bejött hozzá az újrahasznosított vonalam is, így mindenképpen szerettem volna, ha ez a két énem találkozik a logóban is. 

Amit biztosan tudtam, hogy a kinema színeket amiket megszoktatok szeretném megtartani, és a két vonalat ötvözni.

Rengeteget rajzoltam, ötleteltem, de valahogy a végeredmény soha nem volt az igazi, nem éreztem, hogy ez az! 

Amiből kiindultam, hogy a palack valamilyen formájában jelenjen meg, és persze a színek is, mert imádom őket, színfüggő vagyok, és akkor beugrott. Legyen a Color Lines és a palackok egyvelegéből a logóm. 

Megérte hónapokig rajzolgatni, photoshop-olni, mert a végén egy letisztult kinema színekben pompázó logót sikerült megalkotnom. Ahol a színek az üvegolvasztásra a forma pedig az újrahasznosításra utal. 

Íme a számomra nyerő kinema logó:

Összeraktam nektek azért egy montázst a teljesség igénye nélkül, ahogy mondani szokták, az elmúlt hónapok kísérletezgetéseiből.

Remélem nektek is tetszeni fog a végeredmény, és ha van véleményetek róla, akkor bármilyen észrevételt szívesen veszek!

A mádi dísz-"polgárok"

Jó pár évvel ezelőtt családi kirándulásra készültünk egy faluba, amiről már előtte annyi kedves anekdotát hallottam. Férjem, aki akkor még nem volt a férjem, (egy kis közbeszúrás idén leszünk 5 éves házasok és 13 éve együtt) elbeszéléseiből egy csodás kép élt a fejemben és nagyon vágytam oda, hogy én is megismerhessem és átélhessem azt a szuper hangulatot, ami csakis abban a kis csúcs szuper faluban található. 

Az elfogultság érthető, hisz Mád Tokaj-Hegyalja egyik legszebb bortermelő faluja és a férjem, testvéreivel és akkor ott élő unokahúgával a nagyszüleinél töltötte gyerekkora nagy részét. 

Az első nagy találkozás után természetesen én is beleszerettem, tele szőlővel, imádni való, terméskőből épült régi házakkal, kedves emberekkel, jó borokkal és a táj  csupa romantika.

Lovas nagyapával sajnos már nem találkozhattam, de így látatlanban is tuti nagy kedvencem lett volna. Saját bora mellett egy ezermester volt. Teljesen természetes volt, hogy a házban és az udvarban bármit megcsinált, megjavított, átalakított. Emellett még abban a kevéske kis szabadidejében madarat faragott, kerti törpét készített vagy épp játékot az unokáknak.

Sajnos a családi örökségből sok minden már elveszett, többek között a nagyszülői ház, és a család később vásárolt kis háza sincs már meg,ahová lejártunk, és ez nagy szívfájdalom, de pár apróság azért megmaradt, ilyen például az a fadoboz, amibe első pillanatban beleestünk, mert már önmagában is szép.

És amikor kinyitottuk és benne voltak a díszítő hengerek, no akkor már tudtuk ez tuti ránk várt. Haza hoztuk és azóta őrizgetjük, velük díszítettem ki a nappali falát, és a hálóban is fontos szerepet szánok nekik, de két falfestés között pár újrahasznosított ékszertartómat is velük mintáztam meg.

Imádom minden porcikájukat, a hengerek mellett pár nyomatot is találtunk, a papírok már besárgultak, de még mindig egyben vannak, illetve azt a fém kütyüt is benne találtuk amivel a festéket kell felvinnie a falra, persze a nevéről fogalmam sincs.:-)

 Ja, és egy darab henger "FOGY. ÁR"-a: 100 forint 50 fillér, mindez beleütve a henger végébe. Nem győzőm szeretgetni őket.:-)